Előkészületek...
Belépek Hope of the Dream bokszába, aki halk nyihogással üdvözöl. Megpaskolom a nyakát, közben elkezdi bökdösni a zsebeimet, valami csemege után kutatva. Nevetve előhúzok egy sárgarépát és odaadom neki. Miközben jóízűen elropogtatja, felteszem rá a kötőféket, hozzákapcsolok egy vezetőszárat majd szélesre tárom a bokszajtót és kivezetem a patamosóba. Kétoldalról kikötöm és kézbe veszem a gumivakarót. Lassú, körkörös mozdulatokkal fellazítom a szőrébe ragadt koszt, pár résznél hosszasan elidőzve, mert tudom, nagyon szereti ezt a fajta kényeztetést. Fogom a szőrkefét és a szőr növekedésével megegyező irányban alaposan lekefélem. Megtisztítom a lábait is egy gyökérkefével, majd kikaparom a patáit. Sörényfésűvel selymesre fésülöm a sörényét meg a farkát. Kezembe veszek két különböző színű szivacsot, az egyikkel a végbélnyílás körüli részeket, a másikkal pedig a szem- és orrkörnyéket tisztítom meg. Ezzel megvolnánk, jöhet a nyergelés! Hope eddig nagyon jól viselkedett, de mostmár kezd türelmetlenkedni, így kicsit sietősebbre veszem a tempót. Felteszem a hátára a nyeregalátétet és ráfektetem a könnyű galoppnyerget. Lazára csatolom a hevedert, majd felkantározom. Kedvesen megvakargatom a füle tövét és kivezetem az istállóból. Meghúzom a hevedert, beállítom a kengyeleket, majd nyeregbe szállok. Hosszú szárat fogok, és megadom a jelet az indulásra. Irány a pálya!

Bemelegítés...
A 2000m-es galoppályán hosszú száron lépünk egy kört a külső járáson, ezzel felmérve a pálya állapotát és kellőképpen bemelegedünk az ügetésre. Kicsit összébb szedem a szárakat és ügetésbe indítom Hope-ot. Úgy fél kör után pár perc lépéspihenőt iktatok be, majd rövid munkavágtában megteszünk egy újabb fél kört. A kanca kitűnően dolgozik, érzem hogy minden apró jelzésemre figyel és csak az edzésre koncentrál. Megpaskolom a nyakát és a startgépek felé vesszük az irányt. Az egyik lovász kérésemre bevezet minket a középsőbe és becsukja mögöttünk a kaput. Zsokéülésbe helyezkedek, összeszedem a szárakat és várunk. Amikor megszólal az indulást jelző csengő Hope erőteljesen kiugrik a gépből és galoppozni kezd. Nagyjából 100 métert hagyom menni a saját tempójában, majd visszaveszem közepes galoppba és 300 méteren keresztül megtartom. Ezután szárat engedek, mire Hope kilő. A 600m-es tábláig hagyom menni, majd beleállok a kengyelekbe és visszaveszem lépésbe. Megdicsérem, majd kezdődhet az edzés!

Pihenőnapok...
Reggel szépen leápolom Hope of the Dream-et majd elvezetem a lóúsztatóba, amit egyszerűen imád! Alig bírja kivárni, amég teleengedem, de végül csak túl éljük valahogy a várakozást. Először hozzászoktatom a vízhez majd beleengedem az úsztatóba. Boldog nyerítéssel veti be magát a vízbe és erőteljesen úszni kezd. Pár kör után aztán véget vetek a mókájának, hisz nem akarom hogy kifárassza magát. Az előre idekészített törölközőkkel szárazra törlöm, ráteszek egy könnyű takarót és visszavezetem az istállóba. Délben kap egy kis zabot, majd 1 óra körül elmegyek vele egy kis sétára a Lovasközpont körüli ösvényeken. Amikor visszaértünk, estig kimehet a karámba. Miközben ő a karámban futkározik, én megtisztítom az összes felszerelésünket. Este kimegyek érte és még játszok egyet vele, néha csak így szőrén még felülök rá és teszünk pár kört. Mikor már elfáradok, bevezetem az istállóba, alaposan leápolom majd megkapja a vacsoráját. Ha jó idő van, a délután folyamán néha le is szoktam fürdetni.

Időmérő edzés...
Ennek az edzésnek a lényege, hogy minél gyorsabban fussuk le a kijelölt távot, ez esetben a 800m-t. Startgépből fogunk majd indulni és  egy lovász méri majd az időnket, tehát a startgépfelelős segítségével beállunk a belső startgépbe. Pillanatok alatt elhelyezkedek és felkészülünk az indulásra. Amikor kicsapódik a kapu, egyből kiugrunk belőle és eszeveszett tempóval vágunk neki a távnak. Örömmel veszem tudomásul, hogy Hope kitűnően startolt, így jutalmul 100m-ig hagyom menni, majd kicsit lelassítom, de csak minimálisan, középgyors galoppba. Ezt az iramot egészen 500m-ig megtartjuk, majd kiengedem a szárakat. Hope of the Dream-et nem kell nagyon bíztatgatni, tudja a dolgát. Kilő, mint az ágyúgolyó és seperc alatt elrobodunk a 800m-es pózna mellett. Mosolyogva megpaskolom és visszaveszem lépésbe. Odalovagolok a lovászhoz, aki közli velünk az időeredményt, ami nagy örömömre jobb, mint amire számítottam!

Általános edzés...
Ebben az edzésben semmi különleges nincs, ahogy a nevéből is ki lehet találni. Ma is startgépből indulunk, a pálya közepe tájáról. Ahogy beállunk, Hope kicsit idegeskedni kezd, így megpaskolom a nyakát és kicsit csitítgatom, szerencsére hamar megnyugszik. Még el sem helyezkedtem rendesen, amikor már meg is szólalt a csengő és menni kellett! Szerencsére aztán semmi nem jött közbe, de a lassúságom miatt csak átlagos starttal tudtunk elindulni. Na de sebaj! A belső körre irányítom lovamat és hagyom menni 200m-ig, majd lelassítom, amit heves fejrázással vesz tudomásul. Még csak 500m-nél járunk, amikor elkezdi rágni a zablát és érzem, ahogy ellenszegül, tiltakozik a szár ellen. Mivel tisztában vagyok vele, milyen erő lakozik benne, egy kicsit engedek neki, úgysem tudnám visszafogni, ha ő nem akarja... Ezzel picit megnyugszik és újra rendesen kezd el viselkedni. Amikor megpillantom a 700m-es póznát, megkönnyebbülten engedem ki a szárakat. Ahogy a kanca meglódul, ráhajolok a nyakára, kezemmel lazán követve a mozgását. Hamar elérjük az 1000m-t jelző póznát, mire felállok és fokozatosan lelassítom Hope-ot. Megpaskolgatom a nyakát, majd leléptetem.

Tereplovaglás...
Ma délelőtt Hope kint lehet a karámban, és csak délután ápolom le és nyergelem fel. A galoppnyereg helyett egy univerzális nyerget kap, hisz az sokkal kényelmesebb tereplovagláshoz. Mivel ezeken a napokon mindig ebben lovagolom, így már megszokta ezt a típusú nyerget is. Egy tereplovaglás 1,5-2 órás, attól függ milyen az idő. Általában nem egyedül megyünk, hanem Lexivel. Nyaranta még piknikezni is szoktunk. Többnyire 2-3 vágtás szakasz van, +1, ahol versenyzünk egyet. Az első és az utolsó 15 percet mindig szigorúan lépésben tesszük meg. Ha esetleg valami alacsonyabb kidőlt fatörzset, patakocskát találunk, azt át szoktuk ugratni. Ennek a napnak nem az a célja, hogy kifárasszuk magunkat, hanem hogy élvezzük egymás társaságát.

Erőnléti edzés...
A mai edzés lényege, hogy Hope of the Dream minél tovább bírja a teljes sprintet. Ez azért fontos, hogy versenyeken jobban bírja a terhelést, így nem hajtja agyon magát. Bemelegítés után elindítom galoppba az 500m-es póznánál. Csak 100m-t hagyom menni, majd icipicit visszafogom és egészen így tartom addig, amég meg nem teszünk 700m-t. Itt kiengedem és bíztatom a sprintre. Először meglódul, de 500m után érzem, hogy lassítani kezdene. Nem hagyom neki, tovább hajtom egészen a 2000m-es póznáig. Itt viszont már hagyom lassítani a csatakos kancát, aki hálásan vissza is vált lépésre. Nagyon megdicsérem, hiszen nagyon jól bírta a 800m-es sprintet és miután 500m után rászóltam, újra teljes erőbedobással rákapcsolt. Ezt még gyakorolni kell, de akkor is jól futotta le az 1500m-t, így semmi okom a panaszra és az elégedetlenkedésre!

Háziverseny...
Délelőtt szépen kicsinosítom Hope-ot, a sörényét befonom vagy bebogyózom, a farkát befonom vagy csak szalagot teszek bele, a patáit pedig lepatazsírozom. Délután 1-kor indulunk a nyergelőterületre, ahol egy szőrkefével gyorsan átkefélem majd felnyergelem. A szárakat egy lovász kezébe nyomom, aki elvezeti a bemelegítőkörre. Én addig elmegyek és átöltözök. Miután nyeregbe szálltam és bevezettek a kapott startgépbe, zsokéülésbe helyezkedek és megpaskolom a kanca nyakát. Többre soha nincs idő, kivágódnak a kapuk és a telivérek hatalmas energiával berobbannak a pályára. Megszólal a kommentátor hangja a hangosbemondóban és elkezdődik a "verseny"! Imádom ezeket a pillanatokat. Ez csak egy "próba"verseny egyébként, de nagyon színvonalas. Az első 100m-ben hagyom a lovamat a saját tempójában menni, de aztán 500m-ig visszafogom és közepes tempóban haladunk a 2-3. helyen. Ezután fokozatosan gyorsítunk, és elkezdük feljönni. 600m-nél amennyire csak tudok, összekuporodok az apró nyeregben, szárat adok és szinte Hope nyakát masszírozva teljes sebességre ösztökélem. Mindig azonnal reagál és szépen megtörténik a sebességváltás. Hope of the Dream mindig minden versenybe beleteszi szívét-lelkét, és minden tőle telhetőt megtesz, így általában a végeredmény 1-2. hely szokott lenni, a mezőnytől függ a helyezésünk.

Levezetés, utómunkálatok...
Edzés után kisétálunk a pályáról, megpaskolom Hope nyakát és leugrok a nyeregből. Ellenőrzöm a lábait, ha minden rendben van lekapom a hátáról a nyerget és addig sétáltatom, amég teljesen le nem szárad. Ezután visszavezetem a patamosóba és lenyergelem. Ha jó idő van, néha meg is fürdetem, ha nem, akkor csak egy nagyon alapos csutakolást kap. Bevezetem a bokszába és kap egy szép nagy piros almát meg egy cuppanós puszit az orrára, hiszen nagyon szépen dolgozott ma!

By: Cathryn és Hope of the Dream